Tönkretett figyelem

Sokunkhoz hasonlóan az újságíró Johann Hari is kénytelen volt belátni, hogy napjai nagy részében felváltva bámul különbözo képernyoket, és képtelen rendesen koncentrálni. Miután nem sikerült megoldania a problémát, járni kezdte a világot, hogy aztán három éven át beszélgessen az emberi figyelemrol különbözo szakértokkel. Utazása során arra jutott, hogy téves feltételezésekkel éltünk errol a válságról.

Könyvében bemutatja többek között a Szilícium-völgy néhány kiugrott fejlesztojét, akik megtanulták meghackelni az emberek koncentrációját; egy Rio de Janeiró-i nyomornegyedet, ahol az emberek egészen szürreális módon veszítették el a tisztánlátásukat; és egy új-zélandi irodát, ahol rendhagyó megoldással állították helyre a dolgozók termelékenységét.

Hari az álmodozás lehetoségének eltunésétol kezdve a technológia uralmán át a fokozódó környezetszennyezésig tizenkét tényezot azonosít be, amelyek felelossé tehetoek figyelmünk romlásáért. Ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy egyénekként és társadalomként is tehetünk lépéseket a probléma enyhítése érdekében.