Jó közgazdaságtan nehéz idokre

Miért lassul a gazdasági növekedés? Megoldás-e a feltétel nélküli alapjövedelem? Miért népszeruek a bevándorlásellenes politikusok? Elkerülheto-e a klímakatasztrófa? Milyen hatással lesz a robotizáció a munkaeropiacra és a jólétre? Fokozza-e a társadalmi egyenlotlenségeket a nemzetközi kereskedelem? Lustává teszi-e az embereket a pénzbeli támogatás? Hogyan kezeljük a migrációt? A világ legégetobb kérdéseire és kihívásaira aligha lehet egy 140 karakteres Twitter-bejegyzésben válaszolni. A közgazdászok megosztottak, a politikusok többsége pedig az orrunknál fogva vezeti a szavazóikat. Egye kevesebb idonk van a közös beszélgetésekre, értelmes vitákra, hogy valódi válaszokat keressünk az emberiség jövojének legnagyobb kihívásaira. Mindez csak gerjeszti elégedetlenségünket és a bizalmatlanságunkat – úgy tunik, szinte lehetetlen kitörni ebbol az ördögi körbol. Abhijit V. Banerjee és Esther Duflo – közgazdasági Nobel-emlékdíjas szerzopáros - szerint minden szükséges tényezo a rendelkezésünkre áll, hogy megoldjuk az emberiség elott álló kihívásokat. Az eroforrások átgondolt elosztásához és felhasználásához azonban hiányzik egy jó közgazdaságtan. Rengeteg empirikus vizsgálatra építve meggyozoen érvelnek amellett, hogy olyan forradalmi szemléletváltásra van szükség a közgazdaságtanban, amely az emberek viselkedését, érzelmi és lelki reakcióit is figyelembe veszi. Meglátásuk szerint csakis az egymás kölcsönös tiszteletére épülo közös gondolkodással hidalhatjuk át a véleménykülönbséget, számolhatjuk fel a bizalmatlanságot, és bonthatjuk le a közénk emelt falakat. A tét elég nagy: ha sikerül, az utókor majd hálával gondol erre a korra, ha kudarcot vallunk, az felbecsülhetetlen veszteségekkel járhat.