jo elet

A gyermekkorunk nem a sorsunk. A termeszetes adottsagaink nem a sorsunk. A kornyek, ahol felnottunk, nem a sorsunk. A kutatasok mindezt vilagosan igazoljak (...) Gyakori velekedes, hogy amint felnottunk, ennyi volt - eletunk es eletmodunk vegleges es megvaltoztathatatlan. A felnottkori fejlodessel kapcsolatos kutatasok osszesseget szemugyre veve azonban azt talaljuk, hogy ez igy egyszeruen nem igaz. Lehetseges az erdemi valtozas.'Mitol valik boldogga az elet, mi teszi teljesse es ertelmesse? Erre a kerdesre alighanem mas valaszt adunk kamaszkorunkban, mint eletunk derekan vagy eppen nyugdijas eveinkben, am mit mond errol a vilag legnagyobb es leghosszabb boldogsagkutatasa?A felnottkori fejlodest tobb szaz resztvevo bevonasaval vizsgalo kutatas, a The Harvard Study of Adult Development 1938-ban vette kezdetet, es mind a mai napig koveti ugyanazon csaladok ket-ket generaciojanak az eletet. A kotet szerzoi olvasmanyos stilusban tarjak elenk az egyedulallo vallalkozas legfontosabb tanulsagait, bepillantast engedve a resztvevok hetkoznapisagukban is izgalmas elettorteneteibe.A kutatas tanusaga szerint eletunket elsosorban tarsas kapcsolataink minosege hatarozza meg: minel erosebbek ezek a kapcsolataink, annal nagyobb a valoszinusege, hogy boldog es egeszseges eletet fogunk elni. A konyv legremenykeltobb allitasa pedig az, hogy mindig van remeny a valtasra, sosem keso megerositeni a meglevo kapcsolatainkat, illetve ujakat epiteni.