Csajkovszkijra mentem a mennybe

Fejos Éva karácsonyi novellájának hosnoje, Sziszi éppen új életet kezd, miközben bevitorlázott az úgynevezett „életközepi válságba”. Korábban biztos kapaszkodói voltak, és a jégen minden bizonytalansága elszállt, azonban most újrakezdoként az életben és a kapcsolatokban is el kell igazodnia. Ha nem jönne a karácsony, el sem vállalta volna a marketinges munkát a családias játékáruházban...

„– Nincs mit bevallanom, Sziszi. Te voltál Európa legjobb mukorcsolyázója. De megkockáztatom, hogy a világ legjobbja is, igen. Pont csúcsformában voltál, és nem, ne nézz így rám, magasról tojok a tini versenyzokre. Te érett, gyönyöru mozgású mukorcsolyázó voltál, és a négyfordulatos toe loopod a világ legjobbja.

– Anyu – kóstolok bele az elém tett fasírtba –, ez már a múlt.

– És tudod, miért fáj ez nekem? – kérdezi. Hogy a fenébe ne tudnám. A saját álmait bennem akarta viszontlátni, és a három Eb-érmemmel, a két olimpiai bronzzal és a világbajnoki ezüsttel már engem látott az összes dobogó legfelso fokán. Én voltam az ügyeletes üdvöske. Szép szoke loknikkal, rózsaszín rúzzsal, hófehér fogakkal és a világ legbájosabb mosolyával. Belül meg egy háborúzós pasilélekkel. Sosem felejtem el, amikor Ivanovát, az egyik legnagyobb ellenfelemet megtéptem.”