Beth, a szövodmény

Szeretett Földünket egy ismeretlen, egész világot érinto fertozés támadja meg. A neve „patkóvírus”. A járvány szinte egyik pillanatról a másikra, olyan rohamosan terjed, hogy elozo nap még a létezésérol sem lehetett hallani, huszonnégy óra múlva azonban a kormány mindenkit rákötelez, hogy szájmaszkot viseljen az utcán, és tartson egymástól másfélméteres távolságot.

Patrick Lambert horroríró számára ez, mondhatni, „már nem az elso rossz hír” aznap. Ugyanis a járványról való értesülésének reggelén, tíz év boldog(nak hitt) házasság után, Beth, a felesége váratlanul bejelenti, hogy elhagyja ot.

A férfi magyarázatok híján, semmit sem értve egyedül marad egy új, halálos vírus okozta, kilátástalannak ígérkezo helyzettel és bizonyos természetfelettinek tuno jelenségekkel, amelyek a szomszédjánál kezdodnek, aztán az o lakásában is folytatódnak:

A magába roskadt, depressziós, egyedüllétébe részben beleorült, hallucinációk által gyötört író észreveszi, hogy otthonában – munka közben, a kanapén mellette ülve – elkezd a semmibol elotunni, megszületni, felcseperedni egy Beth-re, a nejére gyanúsan hasonlító lény, aminek olyan a teste, mintha pókhálóból lenne összesodorva és gubóba göngyölve.

Vajon van-e bármi köze ennek a jelenségnek a patkóvírus nevu világjárványhoz? Vagy csak Lambert veszítette volna el végleg a józan eszét? Mi fog történni, ha a „gubólény” teljesen kifejlodik? Valóban Beth lesz az? És azáltal visszatér Patrick-hez a szerinte minden ok nélkül távozott felesége? Vagy ezt csak a magányába beleorült író reméli?

Akárhonnan is jött a teremtmény, de vajon kivé válik, és kifejlodve mire lesz képes „Beth, a szövodmény”?

Gabriel Wolf eddigi talán leghihetobb, ezáltal leginkább lebilincselo horrorregénye, amit valódi, emberi félelmek és érzelmek, valamint sok drámai elem tesz izgalmassá, idonként pedig megdöbbentoen meghatóvá.

Nemere István eloszavával.