A káosz kódexe

A nap lemenőben volt Madrid felett, intenz?v narancss?rg?ra festve az eget, amely a felhőkarcol?k ablakair?l t?kr?ződ?tt, mintha az eg?sz v?ros l?ngokban ?llna. Lavapi?s sz?v?ben, egy kicsi, zs?folt lak?sban Daniel S?nchez k?bel-gubanc ?s vill?dz? k?pernyő előtt ?lt, v?rben forg? szemeit v?gtelen k?dsorokra szegezve. A sz?m?t?g?p-rajong?k ?lland? z?mm?g?se olyan volt, mint egy torz altat?dal, az egyetlen hang a t?rben, amely ?porodott k?v?t?l ?s elhervadt ?lmokt?l bűzl?tt. D?niel k?cos fekete haj?val ?s t?bb napos tarl?j?val ink?bb l?tszott egy veszettnek, mint a zseni?lis programoz?nak, aki egykor volt. - Kell, hogy legyen valami m?d - motyogta mag?ban, ujjai eszeveszett s?rgőss?ggel rep?ltek a billentyűzet f?l?tt. - Ki?t ebből a lyukb?l. Tekintete egy pillanatra a felbontatlan lev?lkupacra t?vedt az ?r?asztala sark?ban. Sz?ml?k, kilakoltat?si felsz?l?t?sok, hitelezők fenyeget?sei. Minden bor?t?k cs?pős eml?keztetője volt annak, hogyan jutott el id?ig. Daniel lehunyta a szem?t, megengedve mag?nak egy pillanatnyi gyenges?get. Esz?be jutott az izgalom, az adrenalin azokban a nem is olyan t?voli napokban, amikor a kriptovalut?k vil?ga az ?g?ret f?ldj?nek tűnt. Mindent befektetett: a megtakar?t?sait, a hiteleit, m?g a bar?tokt?l ?s a csal?dt?l k?lcs?nk?rt p?nzt is. Azt?n egy szempillant?s alatt minden eltűnt. - Idi?ta - feny?tette mag?t, ?s ?kl?vel az asztalra csapott. - L?tnod kellett volna, hogy j?n. A mobiltelefon hangja kiz?kkentette ?nel?g?lts?g?ből. Javier volt, a legjobb bar?tja, ?s az egyetlen szem?ly, aki m?g mindig nem vesz?tette el a bel? vetett hit?t.